"Szenvedj te is úgy ahogy én egykor,belém harap érzem testem elönti a harag,de nincs időm,mert elönti testem a borzasztó fájdalom.Tudtam mi jön amit sosem akartam,de már késő szép lassan átváltoztam,olyanná váltam mint ő . Tudom mennyire fáj mondja letelepszik mellém és ezt súgja:most már örökké az enyém vagy tudja ő is h ez nem igaz de mégis élete legszebb napja volt az. Én már messze járok és megöltem őt sok más emberrel és állattal együtt fekszik egy helyen nem tehetek róla nem kértem,hogy ilyen legyen ez az ő gondja!Én kértem,hogy ne tegye,azt mondta majd megoldja,nem jött össze neki sem,és itt maradtam egyedül,már nem ölel senki sem!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése