"Érzem valamit nagyon elrontottam,tudom,hogy valami olyat mondtam amivel megbántottam.Nem akartam,de már mindegy hisz,szíve mást szeret.Nem bírok nélküle élni,ezt ő is tudja ezért azt mondta találkozunk 2531év múlva.Én mondtam neki,hogy ráérek és ha kell egy egész életen át csak az ő nevét hallja a világ,de erre csak azt mondta akkor haljon meg a világ! Megkérdeztem tőle,ha 2531 év múlva azt mondom szeretlek,vajon milyen válaszra lelek? Azt mondta akkor majd én is azt mondom szeretlek! Mondtam neki,hogy akkor várok rá,de ő azt mondta tudja,hogy úgyis elfelejtem majd,és eltűnt szemem elől.Én csak álltam és vártam,hátha visszajön,de nem jött.Örökre eltűnt szemem elől! Ekkor átfutott egy gondolat a fejemben: "Akkor majd én is azt mondom szeretlek!" Ezért vártam ott egy helyben 2531 évet.Meglett az eredmény,mert visszajött én mondtam neki,hogy szeretem de válaszra nem leltem.Kezdtem megijedni,hogy leszarja a fejem,de láttam egy mosolyt az arcán és így szólt megígértem.Majd magához húzott és szorosan átölelt majd belesúgta a fülembe,hogy szeret.Azt mondta nem tudta meddig bírta volna nélkülem,s az utóbbi időben azon járt az esze,hogy mégis csak megkeres engem,de nem tehette mert megölték volna,így várt eddig! Én kimondhatatlanul boldog voltam és úgy éreztem szívem mindjárt felrobban annyira dobogott,nem értettem nagyon ezt a dolgot,miért kellet ennyi év,de nem számít más csak,hogy itt van és én foghatom a kezét!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése